Legyél te is biofil, avagy visszatalálás az élőlények tiszteletéhez

Egyre világosabban látom, hogy az ökológiai válság nemcsak rendszerszintű vagy gazdasági kérdés. Mélyen benne van abban is, hogyan tekintünk a többi élőlényre. A Beeco oldalán megjelent írásomban arról gondolkodom, milyen következményei vannak annak, ha az ember önmagát az élővilág fölé helyezi, és mit jelenthet ebből a szemléletből visszatalálni egy egyenrangúbb kapcsolathoz.

A cikk egyik központi fogalma a specizmus, vagyis fajizmus. Ez azt jelenti, hogy más fajok érdekeit erkölcsi szempontból kevesebbre értékeljük pusztán azért, mert nem emberek. Az eredeti írásban arról írok, hogy ez a működésmód sok tekintetben ugyanazt a logikát követi, mint azok a történelmi elnyomó mintázatok, amelyek korábban emberek csoportjait fosztották meg a velük szembeni erkölcsi figyelemtől.

A cikkben fontos szerepet kap az is, hogy ma már egyre több kutatás mutat rá, milyen összetett belső világgal rendelkeznek más élőlények. Szó esik benne a polipok problémamegoldó képességéről és egyéni személyiségjegyeiről, az elefántok gyászviselkedéséről és memóriájáról, a varjak eszközhasználatáról, a delfinek összetett kommunikációjáról, valamint arról is, hogy a növények és a fák között is léteznek bonyolult információs és tápanyagcsere-kapcsolatok.

A biofil szemlélet ott kezdődik, amikor az ember már nem azt kérdezi, mire használható egy másik élőlény, hanem azt, hogy hogyan lehet vele egy világban mindkét fél számára elfogadható, méltó módon együtt élni. Ha szívesen mennél tovább ebben a témában, az eredeti cikk itt olvasható:

Elolvasom a teljes írást