Vannak filmek, amiket megnézünk – és vannak, amik átjárnak.
Őszentsége a Dalai Láma új dokumentumfilmje számomra nem egyszerűen lenyűgöző, hanem velőig hatoló élmény volt. Egy olyan találkozás, amitől az ember nem ugyanaz, mint előtte.
És amit talán most mindannyian keresünk: valami csendes, mély emlékeztetőt arra, hogy kapcsolódunk. Egymáshoz, önmagunkhoz, a világhoz.
2025. november 4-én részt vehettem a film sajtóbemutatóján – számomra megtisztelő és mélyen megérintő alkalom volt.
Már a premier előtt elindult egy 21 napos mindfulness kihívás, amelyhez én is csatlakozhattam egy meditáció vezetésével, a természetkapcsolat és az erdőfürdő jegyében.
A kihíváshoz bárki csatlakozhat jelenleg is aki magáénak érzi.
És akkor elérkezett a vetítés.
Nem tudom máshogy mondani: sokat sírtam. Volt, hogy a felismerés fájt, volt, hogy a szavak egyszerűsége mélyen vigasztalt. Sírtam, amikor a film megmutatta, hol vagyunk most – és sírtam, amikor azt is megmutatta, hogy merre van a hazaút.
A film három szinten vezet végig bennünket:
– először az én és mások feszültségein,
– aztán a mi és ők határain,
– végül az énazonosság kitágulásán: a minden élővel való együttérzés, az ökoszisztéma tudatosságának szintjén.
És mindezt nem vallási nyelven, nem ideológiaként, hanem egyetemes emberi nyelven – ahol a szív szólít meg.
A film rendezője Richard Gere, aki nemcsak a vászonról, hanem személyesen is megosztott velünk egy videóüzenetet. Ennek mélysége külön megrázó volt számomra – szívből ajánlom, hogy nézd meg te is:
Ha szeretnél belepillantani ebbe az üzenetbe, itt találod a film előzetesét – már ebből is érezhető, milyen különleges tér nyílik benne:
Őszentsége legegyszerűbb mondatai is úgy hatottak rám, mint emlékeztetők arra, amit a testem, a lelkem már régóta tud – csak elfelejtettem hallgatni rá.
Ez a film nem a Dalai Lámáról szól. Hanem rólunk. Az eltévedt, kereső, érző emberekről, akik – bár különböző utakról jövünk – ugyanazt az otthont keressük.
💚 És talán, ha csendben vagyunk, meghalljuk: mindig is ott volt bennünk.
Kapcsolódó bejegyzések
A 22 perces szabály – amikor a séta segít kilépni a stresszkörből
A kortizol-detoxról az előző cikkben írtam: a cél nem egy újabb teljesítményprogram, hanem a tartós stresszterhelés...
Létezik stresszhormon-daráló életmód? Irány a kortizol-detox!
A „kortizol-detox” kifejezés mögött valójában nem valami gyors tisztítókúra áll. Inkább egy olyan életmódot jelöl,...
Visszatérés a természetbe – erről beszélgettem Bartus Marcival
A Klub Rádió Ember a Földön című műsorába hívtak meg egy mintegy 50 perces interjúra az erdőfürdőről és a...
Amikor az erdő nem háttér, hanem kapcsolat
Nemrég a Népszava készített velem interjút az erdőfürdőzésről.Az „Elmerülés a természetben” című cikk apropóján...
Amikor a mese és az erdő együtt szólítanak meg…
A városi ember túlél – de elfelejt szemlélődni.Ezt a mondatot nemcsak kimondtam a Sláger FM Sláger KULT című...




