Nemrég a Népszava készített velem interjút az erdőfürdőzésről: arról, hogy az erdőfürdő nem kilométerekről szól, nem a lépésszámlálóról, és nem is a látványosságokról. Sokkal inkább a figyelemről, amellyel a külvilág zajából lassan visszatérünk egy „természetesebb” működésmódhoz.

Az interjúban beszéltem arról, hogy a modern ember gyakran túlélő üzemmódban működik. Folyamatos készenlétben, információáradatban, elvárások között. Az idegrendszerünk ehhez próbál alkalmazkodni, ám közben észrevétlenül elveszítjük a kapcsolatot a valóban jó élet lehetőségével.

A természetben töltött idő során az idegrendszerünk is elkezd igazodni az erdő ritmusához. A légzés mélyül, a pulzus csökken, a figyelem kitágul. A test emlékszik arra az állapotra, amelyben nem fenyegetésre reagál, hanem jelen van.

Szóba került az is, hogy az erdőfürdő nem menekülés a valóság elől. Nem spirituális burok, hanem nagyon is konkrét, testi tapasztalat. A talaj a talpunk alatt. A levegő a tüdőnkben. A fény a bőrünkön. Ez a fajta érzékelés visszahoz bennünket a jelenbe.

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, itt olvashatod el a Népszava cikkét:

Kapcsolódó bejegyzések