Tudtad, hogy létezik egy olyan, Magyarországon még szinte ismeretlen módszer, amit zen légzésnek nevezhetünk? Nem viccelek, a módszer letéteményesei – beleértve jómagamat is – mind ez idáig nem érezték szükségét, hogy növeljék a módszer ismertségét és népszerűségét, és magyar nyelvű útmutató sem született a témában, ezért aztán most nagyon nagy örömömre szolgál, hogy ez az oldal lehet az első publicistája.

Mi is az a seon yu, azaz zen légzés?

Szung Szán zen mester, a seon yu, azaz zen légzés megalkotójának portréja (1927-2004)

A seon yu légzőgyakorlatokat egy világhírű koreai zen mester, Szung Szán Szunim (a Zen iránytűje és a Hamut a buddhára című könyvek írója, a zen 72. pátriárkája) emelte be a szerzetesek és világiak hétköznapi gyakorlatainak a sorába azzal a céllal, hogy segítsenek bennünket a koncentrációban és a meditációban.

A zen légzés lényege, hogy figyelmünket az úgynevezett középpontunkra, a szervezet eneriaközpontjába, a tándzsan csakrára (koreaiul a tándzsan azt jelenti, has, ez esetben tehát a köldökcsakra, amelyet kínaiul tantiennek, japánul harának neveznek; szexcsakrának is szoktuk nevezni) irányítja, így segítve bennünket abban, hogy tisztán tartsuk a tudatunkat akár a hétköznapi élet nehéz pillanataiban is.

Miért különleges a zen légzés?

A seon yu gyakorlatai elsősorban azért különlegesek, mert

• nem különleges, módosult tudatállapot elérésére törekszenek, mint más légzőgyakorlatok, és
• nem is az egészségmegőrzést tűzik ki elsődleges célul, továbbá
• a gyakorlásuk nem igényel mesteri felügyeletet,

hanem egy olyan egyszerű és végtelenül természetes eszközül szolgálnak, amelyet akár napi kétszer tíz percben, teljesen ingyenesen és önállóan elvégezhetünk.

Mire használható a zen légzés?

• Mindenekelőtt a tiszta, ítélkezéstől mentes tudatosság fenntartását segíti azáltal, hogy gyakorlataival az energiánkat a 4-7. csakrák helyett a 2. csakrába koncentrálja.
• A légzés tudatosításával és lassulásával paraszimpatikus hatás érhető el, így megnyugszik, megpihen a stressz és fáradtság miatt gyakran megviselt testünk, javul a koncentrációs- és állóképességünk, érzelmi és mentális stabilitásunk és a közérzet is.
• A gyakorlás hatására mélyül a stressz és a megterhelő szellemi munka miatt gyakran felületes légzés, így javul a szervezet oxigénellátása, kitisztul a szervezet, könnyebben megszabadul a salakanyagoktól, javul az emésztés (egyrészt valóban a jobb oxigénellátás miatt, másrészt a rekeszizom gyengéd, ámde a megszokottnál így is intenzívebb mozgásával mechanikusan stimmulálhatjuk az emésztőszerveket is), gyorsul az anyagcsere, és aktívabbakká, energikusabbakká válhatunk.
• Más éberségmeditációs technikákkal kombinálva – úgymint MBSR vagy akár maga a zen meditáció – erősíti azon gyakorlatok hatékonyságát, és nem csak magát a meditációs gyakorlást segíti, hanem azon keresztül akár a súlyos, krónikus betegek életminőnésége is jelentősen javítható általa.
• A hosszú, nyugodt kilégzés segít a problémák elengedésében, ezáltal abban, hogy kiváló helyzetfelismerésünkkel, együttműködő cselekedeteinkkel és általában létezésünkkel még inkább önmagunk és egy harmonikusabb világ megteremtését szolgáljuk.

Mikor érdemes a zen légzést gyakorolni?

A zen légzés gyakorlásának helyére és idejére vonatkozó korlátozások nincsenek, akár még tárgyalás közben vagy egy feszült, mondjuk sorban állós élethelyzetben is végezhető, legfeljebb a nagyobb karmozgások nélkül gyakorolunk.

Legjobb azonban, ha reggel és este is eltöltünk 10-10 percet a gyakorlással, hogy aztán napközben gyorsan megtaláljuk azt a testi és tudati élményt, legyen mihez visszanyúlni testünk és elménk emlékezetével, amikor szükség van rá.

Gyakorolható továbbá közösen vagy egyedül, csak arra figyeljünk, hogy a gyakorlás során ne másokkal foglalkozzunk, hanem igyekezzünk teljes koncentrációval és tiszta tudattal önmagunkra és saját testünk jelzéseire koncentrálva végezni a gyakorlatokat!

Hogyan tanulhatom meg a zen légzést?

A zen légzést a Kvanum Zen Iskolában tanítják térítésmentesen a tanítványoknak, illetve elérhető egy-egy videó a Youtube-on is a témában. Én magam is tanítok zen légzést, illetve lefordítottam egy ezzel kapcsolatos tanítást a mesterem hozzájárulásával, amely fordítás hamarosan elérhető könyv formájában, illetve egy videókurzus közzétételét is tervezem e témában. A könyv tartalmazza továbbá Dae Bong zen mester kapcsolódó tanításait, aki a fent nevezett Szung Szán zen mester egyik Dharma örököse.

Az egyik kedvenc seon yu gyakorlatom, a „hapcsang energiája” gyakorlat

„Ez a gyakorlat különösen jó, ha valahol feszültséget érzünk. Szung Szán zen mester ezt a „hapcsang energiája” gyakorlatnak nevezte. Tegyük össze a tenyereket a mellkas előtt! Belégzéskor induljon el a két tenyér együtt, összezárva, fölfelé. A tenyerek maradjanak végig együtt, a hasat pedig itt is toljuk ki a belégzésre. Amikor a két tenyér felért a fejünk fölé, kilélegezve nyissuk őket szét úgy, hogy előrefelé nézzenek, és egy kört rajzolva a levegőbe, oldalsó középtartáson keresztül hozzuk vissza őket lefelé, egészen a köldökcsakráig, ahol az alkar behajlik, és a tenyereket fölfelé fordítva hozzuk vissza magunk elé! Amikor a tenyerek találkoznak, még mindig kilélegezve, tegyük őket össze, és emeljük vissza imatartásba!

Ezt a gyakorlatot állva is végezhetjük – meg tulajdonképpen az összeset. Ilyenkor egy, a harcművészetekből talán már ismert, szokványos testtartást veszünk fel, ahol közepes terpeszben állva a térdeket enyhén behajlítjuk, ezzel stabilizálva a kissé előrebillentett medencét és fölötte az egyenes gerincet. Olyan stabil érzés ez, mintha gyökeret eresztenénk a földbe – földbe gyökerezik a lábunk. A legfontosabb: ilyenkor se felejtkezzünk meg arról, hogy a figyelmünket az alhasra koncentráljuk!”