Nem tudtam nem észrevenni a Nők Lapja egyik újságírójának cikkét az egyhetes Facebook-mentes életről, és ezután több hasonló témájú bejegyzést arról a jelenségről, amelyet ma már összefoglaló néven „természethiány-betegség” néven is emlegetnek a tudósok. De valójában mit is jelent ez?

Forrás: Pexels

A természethiány-betegség valójában nem is egy betegséget takar, hanem azoknak a betegségeknek az összefoglaló neve, amelyek a természettől elszakadt városi életmód következményei. Nem azonosak a civilizációs megbetegedésekkel, de az átfedés és az ok-okozati viszony meglehetősen szembetűnő a kettő között.

Civilizációs vagy természethiány-betegségünk van?

A civilizációs ártalmakról beszélve elsőként az elhízásra, a mozgásszegény és stresszes életmód okozta testi megbetegedésekre (pl. szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség) szoktunk gondolni, noha ide sorolhatók véleményem szerint a légszennyezettség, a hormonszennyezettség, a táplálékunkban és az ivóvízben megtalálható vegyszerek okozta megbetegedések is, amelyek között elsőként említeném a meddőséget és a hormonális problémákat, de ide tartozik véleményem szerint az érzékenybél-szindróma és számos más, eddig szokatlan emésztőrendszeri tömegbetegség (pl. ételintolerancia). Első ránézésre ezek mindegyike testi megbetegedés, noha több esetben megfigyelhető, hogy mentális okok is állnak a tünetek hátterében, amelyek megoldását követően a páciens gyakran jobban lesz.

Ezzel szemben a természethiány-betegségeket leggyakrabban gyermekek esetében emlegetjük, köztük is elsőként a figyelemzavart és a hiperaktivitást, de ide sorolhatók a városi életmódból faladó mentális zavarok is – például a kiégés, a depresszió, az elszigetelődés, és egyes szorongásos problémák is. (Van is egy, a kiégés és a szorongás témájáról szóló nagyon jó kis cikk szintén a Nők Lapja hasábjairól – olvasáshoz kattide.)

A gyógyulás szempontjából azonban nem sok értelme van ezek között különbséget tenni, hiszen a természetben töltött idő és az ehhez kapcsolódó életmódváltás valamennyire megoldást jelenthet, feltéve, hogy időben felismerjük a változtatás szükségességét.

Mire jó a digitális detox?

A digitális detox tulajdonképpen a böjtnek egy olyan új formája, amely során nem valamilyen ételeket vonunk meg magunktól, hanem a digitális eszközöket. Miközben naphosszat a telefon és a számítógép között járatjuk a szemünket, hogy azután a tv-vel zárjuk ezt a csodálatos, lélek- és szellemromboló sort, eszünkbe sem jut, hogy micsoda megterhelésnek tesszük ki a testünket és az elménket.

Az alapvetően a természet sebességén, a szavannák hullámzó füve és rezdülő levelű fái között kialakult emberi lény szeme ma nézelődés helyett egy pontra fixálódik, ahol folyamatosan zajlanak az események, ingerek tömkelege terheli a folyamatos szelekcióra és információfeldolgozásra kényszerülő elmét. (Ezt és a slow parenting témát járja körül szintén a Nők Lapja itt.)

A digitálisdetox-kúra ebből szakít ki bennünket, ezáltal egészen megdöbbentő módon csökkenti a stresszt, a kiégést, a túlterheltség érzését, feltölt és kikapcsol, és egyszer csak azzal szembesülünk, hogy kitárul számunkra egy rég elfeledett, csodálatos és élő világ.

Mit csináljunk digitális detox idején?

A válasz egyszerű: bármit, ami analóg. Az első és legfontosabb lépés, hogy egy előre meghatározott időre szabaduljunk meg a digitális zajtól az életünkben! Lehet úgy, hogy csak a Facebook-fiókunkat inaktiváljuk egy hétre, vagy a telefonhasználatot korlátozzuk, de a legjobb, ha egyszerűen visszavonulunk a természetbe legalább egy napra, és gondoskodunk arról, hogy semmiféle digitális eszköz ne legyen a közelünkben. A hirtelen felszabadult időben pedig beszélgethetünk, papírra nyomtatott könyvet olvashatunk, játszhatunk, sétálhatunk, wellnesselhetünk, vagy egyszerűen figyelhetjük és számolgathatjuk, hogy hányszor jut eszünkbe a telefon után nyúlni – előre szólok: az eredmény kétségbeejtő lesz!

Szóval bármit megtehetünk, amihez nem kell kütyü. Ugyanakkor azt is érdemes elmondani, hogy a hétköznapi, túldigitalizált életünkből való kiszakadás élményét leginkább a természetben töltött idővel tehetjük teljessé, különösen, ha ezt az időt a szeretteinkkel osztjuk meg.

Forrás: Pexels

A hétköznapi életünkbe viszonylag könnyen beilleszthetők az olyan extra rövid digitálisdetox-programok, mint egy közösségi jógaóra vagy a meditáció. Kicsit hosszabb, ám a digitalizálatlanság és a természethiány kezelése szempontjából még tartalmasabb lehet a túrázás és az erdőfürdő (amiről egyébként a Nők Lapja hasábjain szintén jelent meg néhány hete egy cikk, amelyben szakemberként én magam is megszólalok – kattide az olvasáshoz!). Az utóbbi – mármint az erdőfürdő, vagy japán nevén shinrin yoku – egyébként meglehetősen pozitív tudományos kutatási eredményekkel büszkélkedhet a stressz, a kiégés, a szorongás, a depresszió és a stressz okozta civilizációs megbetegedések esetében.

Szóval digitális detoxra fel! Meg amúgy Nők Lapjára is – csak megsúgom, hogy van belőle analóg változat ;P