Lehetséges-e méregtelenítés izzadással?

A méregtelenítés kérdésével kapcsolatban a vitatkozó felek közötti egyet nem értés forrását én magam elsősorban a „méreg” szó használatában látom. Mást ért alatta a toxikológus mint szinte azonnal súlyos egészségkárosodást okozó gyilkos mérgekre specializált orvos szakember, és mást a természetgyógyászok és a hétköznapi emberek, akik méregnek tekintenek minden olyan anyagot, amely a szervezetben jelen van annak ellenére, hogy annak nincsen rá szüksége, és nem „csak a helyet foglalják”, hanem nehézséget, kellemetlenséget jelentenek a szervezet működése során. A természetgyógyászok szerint ezeket a szükségtelen, bizonyos esetekben káros anyagokat a bélben, a sejtközi állomány folyadékkészleteiben vagy a zsírszövetben halmozzuk fel, és ebben mondjuk van némi igazuk.

Számos természettudományos szakember állítja, hogy a méregkezelés a máj és a vese feladata, és azok teszik is szépen a dolgukat mindenféle külső beavatkozás nélkül, és izzadsággal vagy bármely más módon nem lehetséges a méregtelenítés, a mérgek csak és kizárólag a széklet- és a vizeletürítéssel, valamint azok májsejtek általi semlegesítésével tűnnek el a szervezetünkből, ám az izzadással történő méregtelenítés elvi lehetőségét maximálisan elutasító hívek mára már a tudomány által is igazoltan tévednek – részben legalábbis bizonyosan, hiszen a mérgek kiválasztásáért felelős szerveink a vese, a tüdő, a különböző mirigyek (igen, beleértve a verejtékmirigyeket is), a nyálkahártya, a bőr, a máj és extrém esetekben akár a köröm és a haj is, és bizony mára már kutatás bizonyítja, hogy nem csak hogy léteznek olyan, minden tekintetben méregnek tekinthető mérgek is, amelyek kizárólag az izzadsággal távoznak a szervezetből, hanem egy, a különböző testnedvek összetételét vizsgáló tanulmány szerint eltérő arányban, de valamennyi vízoldékony méreganyag előfordul bizonyos mennyiségben az izzadságunkban is. Tehát az izzasztókúrák haszna nem zárható ki.

Ugyanakkor a természetgyógyászatnak azt a feltételezését, hogy a sejtközötti térben jelen lévő, kolloid jellegű folyadék (köznyelvben: szövetek közti víz, ami egy kicsit marhaság, vagy legalábbis nem egészen ugyanazt jelenti, de ez most a téma szempontjából nem annyira lényeges) fölösleges oldott anyagokat és mérgeket cipelne, és az itt felhalmozott fölösleges anyagok az izzadsággal távoznak, egyelőre nem támasztja alá tudományos kutatási eredmény, ezért jelen pillanatban én ezt az elméletet hitkérdésnek tekintem, és a magam részéről elfogadom. Hogy mire alapozom az elfogadásomat? Személyes tapasztalatra: egy-egy komolyabb izzasztókúrát követően, illetve a hosszú távú, rendszeres szaunázással a bőröm szebb, tisztább, élénkebb, a közérzetem javul, az ízületi bántalmaim csökkennek, és a folyadékveszteségnek köszönhetően a testsúlyom is csökken valamelyest, noha kétszer annyi folyadékot iszom meg egy-egy szaunázás során, mint amennyit elviekben egyáltalán kiizzadni lehetséges. Ebből – és az ülőmunkától néha enyhén pufi bokámból – arra következtetek, hogy bizony vannak nem használt „víztartalékaim”, és mivel a szervezetben víz oldott anyag nélkül márpedig nem létezik, feltételezem, hogy más, a szervezetre gyakorolt hatásukat tekintve nem feltétlenül kedvező „anyagi tartalékok” is távoznak ezzel a vízzel. Meg nyilván kedvezőek is, de az viszonylag könnyen és gyorsan pótolható egy-két alkalom egészséges étkezéssel, vagy akár rendszeresen, ami még jobb! Ti mit gondoltok?