A szauna pihentető, nyugtató, test- és lélekgyógyító hatása abban a pillanatban kezdődik el, amikor a forró kabinba belépve megérezzük, hogy izmaink kisimulnak az őket szinte azonnal átható forróságban, és ott ér véget, amikor hazafelé érezzük, ahogy oxigénnel dúsulva pezseg a vér a bőrünkben, lábunkban… Arról azonban ritkán esik szó konkrétan, hogy vajon valóban jótékonyan hat-e szervezetünkre a szauna, kinek szabad, és kinek nem, és egyáltalán: melyiket válasszuk?

Ez utóbbi kérdésre a válaszom alapvetően az, hogy azt, amelyik jólesik, de azért néha nem árt kicsit feszegetni a határainkat. Ezért most aztán komolyan és mélyen beleveszek majd a szaunavilág rejtelmeibe, kezdve onnan, hogy vajon mi is a szauna, és hogyan gyógyít, és mi mindent, egészen odáig, hogy mikor és milyen tényezők növelhetik a hirtelen szívhalál vagy a tomboló bőrviszketés előfordulásának esélyét?

Mi a szauna?

A szauna (svédül bastu, oroszul banya (баня), finnül sauna, észtül saun, az indiánoknál pedig – és ez az én egyik személyes kedvencem – inipi) olyan helyiség vagy külön kis faház, amelyet felfűtenek, hogy benne emberek izzadhassanak kikapcsolódás céljából. (Igen, kissé szarkasztikusan hangzik, de ez most nem az, tényleg így van). Többnyire – de nem feltétlenül – a forró kövekre öntött víz által történő vízgőzképzés és a mosakodás is hozzátartozik, ami tulajdonképpen mindenki számára üdvös lehet, szaunától függetlenül (ez most tényleg szarkazmus volt). 

A szaunázás lényege, hogy a forró kabinban testünk felmelegszik, az erek kitágulnak, és az izzadás által a bőr alatti kötőszövetben felgyűlt folyadék, illetve remélhetőleg vele együtt a sejtközötti állományban esetleg lerakódott vízoldékony salakanyagok a verejtékkel együtt a szervezetből a bőrön keresztül távoznak.

Honnan ered?

Tévedés volna azt gondolni, hogy a finnektől elhíresült szaunázás a maga több ezer éves hagyományával egyedi és kizárólag a Baltikumra jellemző, hiszen már a vándorló északi nomádok is elkészítették a maguk, leginkább az indián inipire emlékeztető, primitív szaunáit, ki-ki a maga módján kövekkel vagy már kialvóban lévő tűzzel felfűtve a helyiséget, illetve a gőzfürdőzés és a forró izzasztókunyhók hagyománya a Közel- és Távol-Keleten sem volt ismeretlen az elmúlt évszázadok során.

A szaunázás a finneknél – és vélhetőleg máshol is – nem csupán a testi megtisztulás, az izzadás és az erőnlét fokozásának a helye, hanem a csendes elmélyülésé és a megtisztulásé is, ezért minden hagyományban szorosan összekapcsolódott a gyógyítással és a spiritualitással, amely érdekes módon szintén összefüggött valamennyi kultúrában.

Ma már amúgy felsorolni is nehéz volna a mesterséges izzasztás mind a számtalan módját, no meg a hozzájuk eszközként kapcsolódó változatos szaunafajtákat – de nyilván azért megkísérlem felemlegetni és rendszerbe szedni a legismertebbeket, egyben legnépszerűbbeket:

Miért tekinthető gyógymódnak a szaunázás?

A természetgyógyászat és a hagyományos gyógymódok eszköztárának elengedhetetlen része, és szinte minden gyógyítás első lépése a szervezet salakanyagoktól való megtisztítása, amely napjainkban, tudományos korokban egy meglehetősen megosztó, sok szempontból vitatott dolog. Mindamellett a szaunázás számos betegség esetében kiváló kiegészítője lehet az orvosi kezelésnek, ezért feltétlenül érdemes gyógymódként is beszélni róla, nem csupán a wellnessközpontok vonzó kényelmi szolgáltatásaként.

Ha azonban gyógymódként tekintjük a szaunázást, feltétlenül figyelembe kell vennünk annak használati szabályait, indikációit és ellenjavallatait, és érdemes ismernünk az egyes szaunatípusok különböző hatásait. Ezért is készül most ez a cikksorozat, amelynek első részeként egy kicsit szeretném összefoglalni a sokak által talán már ismert és unásig ismételgetett, alapvető ajánlásokat a szaunázással kapcsolatban, remélve, hogy azért még így is tudok újdonsággal szolgálni a témával kapcsolatban.

Hogyan kell szaunázni?

A szaunázás során egymás után több alkalommal felmelegedési és lehűlési szakaszokat végeznek a szaunázók, amelyeket szaunázási ciklusoknak nevezünk. Egy szaunázási ciklus hőmérséklettől függően 8-15, vagy akár 30-60 percig is tarthat, és nem merül ki a felforrósodásban, hanem a szaunázási ciklus alapvetően mindig 3 lépésből áll: felmelegedésből, lehűlésből és pihenésből. Érdemes követni az alábbi sémát annak érdekében, hogy a szaunázás hatása optimális legyen:

1. Tisztálkodás: Langyos vagy meleg zuhannyal tisztítsuk meg egész testünket, majd törülközzünk szárazra!
2. Felmelegedés: A szauna típusának megfelelő időt, tehát finn szauna esetében 8-15, egyéb szaunák esetében 20-30, esetleg 50-60 percet töltsünk el a szaunakabinban! Teljes testfelületünk masszírozására használhatunk szaunakefét, luffát vagy egy száraz törülközőt a felmelegedés alatt, amelynek áldásos hatása, hogy egyrészt fokozza az izzadást, másrészt még inkább serkenti a bőr és a kötőszövet keringését, nem is beszélve arról, hogy radírozó hatása miatt napokig finom, puha lesz a bőrünk a szaunázást követően. Ha nem szeretnénk a szaunában ledörzsölgetni elhalt hámrétegeinket, beiktathatunk egy testradírozást a következő szaunázási ciklus előtti zuhanyozáskor.
3. Lehűlés: Történhet csobbanómedencében (vízhőmérséklet lehetőleg 25°C alatt), vagy – ha ez túl hirtelen volna – használhatunk a lehűlésre jéghideg zuhanyt vagy dézsát. Hagyományosan a csobbanómedence a legkedveltebb, egyben leghatékonyabb módja a lehűlésnek, de nyilvános szaunákban nehézkes lehet ezek tisztántartása, ezért sok esetben inkább jégkamrát (-4°C), zuhanyt és dézsát használnak. Úgy gondolom, ezeknek az a legnagyobb hátránya, hogy kifejezetten nagy önfegyelmet és kitartás igényel testünk tényleges, teljes lehűtése, hiszen viszonylag sokáig kell a hideg zuhany alatt téblábolnunk. A hideg zuhannyal történő hűtés esetében érdemes a masszázs szabályait követve mindig a szív felé haladva, „alkatrészenként” hűtögetni testünket (jobb lábfejtől csípőig, majd bal lábfejtől csípőig, ezt követően jobb kar, bal kar, has, mellkas, fej, hát), többször is végighaladva rajta. Mivel a szaunázás lényege a teljes felmelegedés majd visszahűtés váltakozása, nem pedig az izzadás, vegyük komolyan a lehűlési szakaszt! A visszahűtés hiánya hosszútávon kellemetlen mellékhatásokkal járhat, és nem, a felmelegedés önmagában véve egyáltalán nem növeli az érfalak rugalmasságát, és egyáltalán nem tesz jót a keringésnek! A kötőszövet lazul, nyúlik, gyorsabban öregszünk… Akármilyen kellemetlen is a hűtés folyamata, semmilyen értelemben nem teszünk jót önmagunknak, ha nem hűlünk le teljesen! Idővel a lehűléshez hozzá lehet szokni, meg lehet szeretni, és eljön majd az a pont, amikor már hiányozni fog, de ehhez szükséges, hogy mindig gondosan hűtsük le a testünket a felmelegedési szakaszok végén.
4. Pihenés: Minden szaunázási ciklus végén javasolt 10-15 percet fekve tölteni. Erre egyébként a legtöbb nyilvános szaunában külön pihenőszobákban nyugágyakat is biztosítanak vízzel, meleg teával, esetleg újságokkal, vagy akár egy egész tepidárium is rendelkezésünkre állhat, így aztán ez a szakasz nem igényel különösebb felkészülést, csak egy jó nagy, száraz törülközőt vagy fürdőköpenyt, sőt, van akinek még azt sem.

Meztelenül vagy fürdőruhában kell-e szaunázni?

Ahogy tetszik – de mindenképpen az adott hely előírásait és a helyi higiéniai szabályokat figyelembe véve, messzemenőkig betartva. Nem kell megijedni! Ahol tilos a fürdőruha, ott lepedőt is adnak, és azt viszont mindenütt szabad! 😉

További tudnivalók szaunahasználat előtt

Az összes szaunánál érdemes követni a fokozatosság elvét: aki még sosem volt szaunában, annak javasolt inkább alacsonyabb hőmérsékletről indulni és rövid ideig bent maradni a kabinban, és csak amikor már biztos, hogy jól reagál a szervezete, akkor emelni az intenzitást és az időtartamot is. Ha menet közben rosszullétet érez, azonnal hagyja el a szaunafülkét!

• A szauna nem a teljesítményfokozás és a versenyszellem helye, hanem a pihenésé és a megtisztulásé, ezért ne feszítsük túl a húrt, és mindenkor kövessük a fokozatosság elvét! Egyszerűen ne csináljunk többet a felmelegedésből, mint amennyit a szervezetünk enged vagy még elfogadhatónak érez. A lehűlésnél nyilván más a helyzet, hiszen azt általában véve nehezen viseli eleinte a test, de ott is, egyáltalán mindenben, legyünk következetesek és elnézőek a testünkkel!
• A kabinba sose üljünk nedves testtel, mindig töröljük magunkat alaposan szárazra!
• Ha menet közben rosszullétet érez, azonnal hagyja abba!
• Szaunázás előtt és után fogyasszunk bőséggel folyadékot, utólag pedig a kiürült ásványi anyagok pótlására is ügyeljünk!
• Higiéniai okokból mindig vigyünk magunkkal a kabinba törülközőt, ami magunk alá terítve felfogja az izzadtságot. Miután végeztünk, érdemes azonnal lezuhanyozni, hogy a kiizzadt méreganyagok minél előbb távozzanak, és ne szívódjanak be újra a bőrbe.