Egy kiemelkedően stresszes helyzetben alapvetően nehéz megoldásokat találni a hétköznapi élet problémáira. Egyszerűen azért, mert a stresszes helyzetben a testünk nem a megfontolt viselkedés támogatására lett optimalizálva, hanem a gyors, ösztönös reakciókra, ami ebben a 21. századi hétköznapi életünkben nem praktikus.

Szokták mondani, hogy ilyenkor számoljunk el tízig, hogy vegyünk mély levegőt, meg ilyenek – de most komolyan, kinek jut ez ilyenkor eszébe? És látott már valaki olyat, hogy ez használt?

Ahhoz, hogy „észnél tudjunk lenni”, nagyon tudatos jelenlétre van szükség, amit gyakorolni kell – olyankor, amikor nincsen helyzet. Erre tök jók a mindfullness gyakorlatok, a jóga és a relaxáció, vagy akár a seon yu, a zen légzés gyakorlatai, amelyek által új szokásokat tudunk kialakítani, és ezek az új szokások azután megjelenhetnek a nehéz helyzetekben. Ilyen új szokás például észrevenni, hogy nem vagyunk döntés- vagy tárgyalóképes állapotban. Azután képesnek kell lennünk időt is kérni, és megadni magunknak a kért időt. És ezt az időt azután nem a megoldás megkeresésével, hanem megnyugvással és pihenéssel érdemes tölteni, mielőtt folytatnánk az egyeztetést.

A valódi pihenéshez, megnyugváshoz, az elméd megtisztításához a tízig számolás és a mély levegő helyett inkább azt ajánlom, hogy keresd meg először a talajt a talpad alatt. Érkezz meg, és érezd meg igazán, ahogyan a Föld megérinti a talpadat és megtart! A tapasztalat azt mutatja, hogy a Föld elég jól bírja a súlyunkat, és kevesek számoltak be eddig olyanról, hogy meg ne tartotta volna őket, szóval ez tekinthető egyfajta biztos pontnak.

Ezután pedig lélegezz, de ne be, hanem inkább ki! A kilégzésnek nyugtató hatása van, érdemes akár perceken keresztül is arra koncentrálni, hogy minél hosszabban lélegezz ki, így a tested, és azzal lassan az elméd is megnyugszik.

És ha ez megtörtént, jöhet a nagy hal, biztosan megoldod!