Tavaly nagyböjtkor rengeteg érdekes és hasznos böjti információval láttam el az olvasókat. Idén inkább azon gondolkodtam el, hogy mi lenne, ha életmentő csodaszerek és a 40 napig tartó szemkopogtatás helyett nem is ennénk olyasmit, amivel beszennyezzük a testünket? Aztán rájöttem, hogy ilyen nincsen, és az emberek már akkor is böjtöltek, amikor még híre-hamva sem volt a szintetikus kajának.

Mindamellett az is meggyőződésem, hogy lehet és kell is minimalizálni a bevitt káros anyagok mennyiségét, és erre egy jó módszernek tűnhet az organikus étrend. De valójában mit is jelent az, hogy egy étel organikus, mitől lesz valami organikus vagy nem az, és mégis miért jó nekünk az organikus táplálkozás?

A rövid válaszom úgy hangzik: azért, mert természetes és emberhez méltó, annak való. Persze nyilván van hosszú válasz is, csak az a kép alatt… (A kép meg azért kell, mert a statisztikák szerint az olvasók jobban szeretik tőle a cikkeimet, de ezzel a mondattal máris elrontottam, szóval most már tuti, hogy csak az olvas tovább, aki tényleg kíváncsi és még nem mérges, ha meg mérges, ajánlom neki az organikus étrendet, és a mondatom most véget is ér.)

Trendek, amelyek miatt az organikus táplálkozásról feltétlenül beszélni kell

Az organikus termékek iránti fogyasztói érdeklődés rohamosan növekedett az elmúlt évek során, egészen a ’90-es évek elejéig visszamenőleg. Az organikus termékeket általában az egészségboltok és -áruházak polcain érhetjük el, ám ma már több termékcsalád is megtalálható a szuper- és hipermakretek kínálatában is. Még mindig van azonban jónéhány tisztázatlan kérdés az organikus étrenddel és ételekkel kapcsolatban…

Az organikus ételekkel az a legnagyobb probléma, hogy a normál termékekhez képest nagyon drágák: másfél, vagy akár háromszoros árat is elkérhetnek ugyanazért a rizsért vagy kávéért arra hivatkozva, hogy organikus. Ennek az egyébként is szembeszökő költségnövekedésnek a hatása még erőteljesebben érzékelhető, mi több, elsöprő erejűvé válik olyan, az egészségtudatosan étkezők által napi szinten fogyasztott alapvető élelmiszerek viszonylatában nézve, mint a friss zöldség és gyümölcs. Igazából egy négyfős család egészségtudatos etetési költségei exponenciálisan növekednek, ha organikusan szeretnénk tartani őket.

Adódik hát a kérdés: miért éri meg, egyáltalán megéri-e az organikus táplálkozás, és érdemes-e lecserélni rá egészségpénztári befektetéseinket?

Mit jelent az, hogy organikus?

Maga az organikus szó a mezőgazdaságban megtermelt dolgok előállításának módjára utal, amelynek az egészségügyi előnyökön túl környezetvédelmi előnyei is vannak, hiszen kevesebb szennyező anyag felhasználásával, a talaj és a víz kímélő hasznosításával történő termelőeljárásokat takar. Az organikus farmerek természetes termékenységnövelő szereket használnak, és vetésforgóval dolgoznak, mint a középkori parasztság.

Ahhoz, hogy egy terméket organikusnak nevezhessünk, annak előállítása során nem használhatnak

• szintetikus szereket vagy összetevőt (növényvédő szerek, pl. rovarirtó, gyomirtó; műtrágya);
• ionizáló sugárzást;
• más, tiltott, nem-szintetikus mezőgazdasági szereket (állatok esetében hormonkészítmények vagy az antibiotikumok);
• GMO-s terményt.

Ezen felül a termelőnek biztosítania kell a termény védelmét a más termelők által használt szerekkel szemben.

Az organikus termékeket tehát a lehető legtermészetesebb úton állítják elő, és néhány jóváhagyott szintetikus anyagtól eltekintve (ezek listája itt elérhető) tulajdonképpen számíthatunk rá, hogy semmiféle vegyszert nem találunk bennük.

Mit takarnak a különböző organikus címkék?

Egy organikus farmon elfér a szőlőtőkék közt a virág is 🙂 Forrás: marcgunther.com

• 100% organikus: Ez a címke még viszonylag egyértelmű. A 100% ez esetben ténylegesen 100%-ot jelent, egy századocskával sem kevesebbet, ezért aztán nem keverendő össze a 100% organikus címke a sima organikussal.
• organikus: Ha az adott termék legalább 95%-ban organikus összetevőkből készült, akkor alkalmazható ez a címke.
• organikus összetevőkkel készült: Min.70%-ban organikus összetevőkből készült.
• natúr, azaz természetes: Sajnos ebbe a dobozba szinte bármi bekerülhet, noha elviekben a szónak az organikus szinonimájaként kellene működnie. Általában azonban a nem bio- vagy organikus gazdálkodásból származó, ámde természetes összetevőkből készülő termékeket hirdetik natúrként – legalábbis a kozmetikumok piacán. Ha tehát veszünk egy kiló sárgabarackot a Tescóban, és lekvárt főzünk belőle mézzel vagy cukorral, tartósítószer és más adalékanyag nélkül, akkor az már bizony természetes lekvárnak nevezhető.
• bio: Magyarországon bionak az számít, amit a Biokontroll Hungária Kft. annak minősít, máskülönben nagyjából minden vegyszermentes, organikusan előállított termék. A biogazdálkodás tulajdonképpen az ökológiai gazdálkodás vagy organikus gazdálkodás szinonimája: a szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon alapul, a szintetikus műtrágya és (szintetikus) növényvédő szerek mellőzésével, például baktériumalapú biotrágyák használatával.

Mégis miért költenénk temérdek pénzt organikus cuccokra?

Noha úgy hírlik, hogy az organikus készítmények tápanyagtartalma magasabb, ezt az elméletet nagyrészt már cáfolja kutatás. Én magam csupán a tejben található Omega 3 zsírsavakról tudom, hogy tudományos kutatás is igazolja, hogy több van belőle az organikus tejcsiben.

Ha azonban a rovarirtó szereket nézzük, azokból értelemszerűen valóban kevesebb található az organikus termékekben. Az egyelőre vitatott, hogy a rovarirtó szerek vajon valóban károsak-e az emberre nézve, de erről éppen tegnap került elém egy folyamatban lévő kutatás, ahol – gyalázatos módon – egereken tesztelték azok hatását, és bizony úgy tűnt, egyes szerek csúnyán eldurvult daganatos megbetegedéseket okoztak az állatkákon, én meg morogtam, hogy hogy merünk mi állatokon rákkeltő anyagokat tesztelni egyáltalán? Persze itt előjönnek az okosok azzal, hogy de márpedig az efféle szereknek bizonyos határérték alatt szabad csak megtalálhatónak lenniük, de ha egy mód van rá, én inkább kihagynám őket, ha nem baj. Ugye nem baj?

Visszatérve az organikus cuccokhoz – amik mellett szól az állatvédelem, hiszen ha nincs vegyszer, nincs mit tesztelni az egereken –, a kutatási eredmények alapján nem feltétlenül szükséges, hogy organikusan étkezzünk, de ha megtehetjük, talán mégis megéri, hiszen így olyan, egyébként értéktelen és sok esetben akár káros anyagtól is mentesülhetünk a fentiek mellet, mint

• a húsban található hormonok és antibiotikumok;
• a potenciálisan az emlőrák kialakulásában is közreműködő, és egyébként a tejben megtalálható IGF-1, amely a szarvasmarha növekedési hormonnal kezelt állatok tejében is megtalálható.

(Szerencsére az állattartás Európai szabályozása lényegesen szigorúbb, mint az egyesült államokbeli, ezért aztán itthon nemigen kell tartanunk növekedésihormon-kezelt marhaságoktól, de jó tudni, hogy ez is van.)

Elvileg a tudomány mai állása szerint tehát nem feltétlenül szükséges része az egészségtudatos táplálkozásnak, hogy organikus ételeket vegyünk, valahogy nekem mégis jobban esik: mintha élőbb volna az az étel, boldogítóbb és tisztább, amúgy érzésre, amit az édesanyám organikus kertjéből gyűjtök be, vagy a falusi nénik hozzák.

Forrás: Noom blog