Az érzékek felébresztése meditációs gyakorlat az erdőfürdő folyamatának egy olyan része, amely elemeiben nagyon eltér a többi meghívástól. Felemrülhet benned a kérdés, hogy vajon h.ogyan találkozhatsz a természettel egy helyben ülve, lehunyt szemmel? Akár még egy szobában is…

Ha jártál már erdőfürdőn vagy letöltötted az érzékek felébresztése meditációs hanganyagot, akkor meglehet, hogy neked is támadt egy olyan benyomásod, hogy ez a gyakorlat statikussága miatt kissé eltér a a többi meghívástól. Ennek többek között az is lehet az oka, hogy az általam vezetett sétákon nem mozgunk meditáció közben, hanem egy helyben elhelyezkedve, lehunyt szemmel, instrukciók alapján vezetjük a figyelmünket az érzékeink között. Ezzel szemben a többi meghívás során nincsenek folyamatos instrukciók, hanem a saját hívásaid, szabadságod, kíváncsiságod vezet az erdőben, és az érzékeken keresztüli kapcsolódás nem korlátozódik egy-egy, általam megnevezett érzékszervre. Ilyenkor az asszociációs folyamatok is könnyebben áramlanak, így az élmény elsőre összetettebbnek és gazdagabbnak tűnhet.

Nagyobb rugalmasságot találhatunk azonban akkor, amikor már elszakadunk a hanganyagtól, és magunk vezetjük a figyelmünket a meditáció során.

Nekem csodálatos élmény volt például, amikor először találkoztam azzal a jól ismert belső élményemmel a Föld érzékelése során, hogy szívesebben figyelek a Föld megtartó erejére, mint a saját súlyomra a talajon, mert ez utóbbitól aggodalom fog el, hátha teher vagyok. Nem mintha bármin is változtatna, hogy hajlandó vagyok-e szembesülni azzal, hogy mekkora fizikai erőt képez a jelenlétem a Föld hátán… Önismereti szempontból izgalmas korrekció volt megérezni, hogy a Föld nem nyög alattam. Az a fantáziám, vagy épp tapasztalatom támadt, hogy szeretettel és örömmel tart engem a Földanya. Megértettem, hogy ha ez nem így volna, akkor nem lennék itt.

Egy másik szép tapasztalás volt számomra ebben a gyakorlatban azt felismerni, hogy a levegő érintése a bőrömön meglehet, hogy minden egyes nap egészen más, és eszembe sem jut ezt értékelni, hanem egyszerűen csak kíváncsivá tesz és örömet szerez megérezni, hogy aznap ez az érintés éppen milyen. Amikor erre ráébredtem, azt kívántam, arra vágytam, hogy a világ minden történésére tudjak ezzel a kíváncsisággal és örömmel tekinteni, bárhogyan is éprint me géppen a pillanat.

Azt is észrevettem, hogy néha gondolatban megpróbálok követelményeekt támasztani magammal szemben: hogy épp mire és hogyan kellene figyelnem, ahelyett, hogy hagynám, hogy legalább ebben a 20 percben a bennem élő kíváncsi elme arra menjen, amerre akar. Ekkor lehet igazán jól megfigyelni, hogyan ragad el bennünket az ego, a szigorú szülő hangja, az attól való szorongás, hogy esetleg nem vagyunk elég jók az élet organikus áramlásától.

Nagy szeretettel és jó szívvel ajánlom ezért neked, hogy újra és újra térj vissza ehhez a gyakorlathoz is, amikor a természetbe ellátogatsz.

Ha még nem voltál ilyen relaxációs alkalmon, kérheted az ingyenesen letölthető hanganyagot.