Nem csak mi élünk benne, Ő is bennünk él

Az otthon számomra nem egy falakkal körbezárt tér, hanem egy érzés. Egy biztonságos, megtartó jelenlét – valahol belül és valahol kint is.
A természet nem táj, nem díszlet. A természet a közös otthonunk. Csak kérdés, hogy észrevesszük-e még – és készek vagyunk-e újra hazatérni hozzá.

Manapság egyre többen tapasztalják meg a természet hiányát – akár stressz, kimerültség, vagy éppen belső elidegenedés formájában.
Pedig a kutatások és a tapasztalatok is azt mutatják: amikor otthon érezzük magunkat a természetben, az életminőségünk, az érzelmi stabilitásunk és a belső biztonságérzetünk is erősödik.

Az erdőfürdő nemcsak egy módszer, hanem egy visszakapcsolódási lehetőség. Egy halk felismerés, hogy a föld, amin járunk, a levegő, amit belélegzünk, a madárdal, amit hallunk – mind-mind hozzánk tartozik. És mi is hozzájuk.

A valódi otthonélmény talán nem is egy hely, hanem egy állapot: amikor nem kell többnek lennünk, mint ami épp vagyunk.
Nem teljesíteni, nem megérkezni valahova – csak jelen lenni.

Erről is szól Bánosi Eszter (@rejtekkert) írása, amely most megjelent az Éva magazinban – velem, rólam és az erdőhöz való kapcsolódás lehetőségéről.
A cikk témája: „Az erdő, mint otthon – otthon az erdőben”.
Ha szeretnél elmélyülni benne, keresd a nyomtatott lapszámot az újságárusoknál.

Vegyétek, olvassátok, adjátok tovább annak, akinek most épp szüksége van rá.